József Attila

 

 

 

 

 

 

Vágyni hogy szeretnék


Hiszen jó volt magamban,
Magamért és magammal élni,
De ezt a boldogságot
Olyan jó volna fölcserélni.

Valami furcsa kékkel,
Egy ősi s csak holnap jött mával,
Valami kidacolt, nagy,
Kínra-hajló romantikával.

Óh, vágyni hogy szeretnék,
De nem vággyal, aki csak percnyi,
De vággyal, amellyel
Örökig ki lehet telelni.

Ady Endre

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Utolsó levél

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: - neki csak ennyi jár.
Maradna még, - az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van!
- Aki elmegy, az mind boldogtalan!
Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,
mert nélküle szegényebb a világ.
Őrzi a fényt, lelkében a napot,
az életet, mit egykor megkapott.

Az élete, mint szép film úgy pereg,
és újra él gyönyörű perceket.
Rügy bontó tavaszt úgy idézi fel,
mint születést, ha jött az égi jel.
Majd jött a nyár, lángoló szerelem.
virág is nyílt az apró levelen.
Gyümölcse érett, leszedték róla már,
elárvult lelke a megváltóra vár.

Eljött az ősz, a színe megfakult,
sok társa már réges-régen lehullt.
Kapaszkodik, - soha nem adja fel,
ígéret kell, hogy új tavasz jön el,
s ő visszatér, s megújul teste tán,
rügyként születő levél lesz e fán.
Fülébe súgja ígéretét a szél,
és földre hull az utolsó levél.

 

 

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Őszi hangulat

Az őszi szél a fák lombjába mar,
a föld színét festi a rőt avar.
Levetkezett fák - látom - szinte fáznak,
behódolnak az őszi elmúlásnak.
Csalóka ez a bús, komor halál.
Színes, akár egy őszi karnevál.
Művész se tudna szebbet festeni,
harmóniája csodás, isteni.
A természet szép álmokat kíván,
altató csókja  elbűvöl talán.
Suhanó szél hűvösen búcsút int,
s várjuk a langyos, új tavaszt megint. 

 

 

 

Őszi szél fut át a völgyön,
lám, a part is hallgatag!
Kéreg alatt már a pöttöm
katicák is alszanak.

Szél süvölt a hegygerincen,
elbújt rég a lepkenép,
pókok hada lakja minden
fészer, pajta szegletét.

Napsugárban fürdött nemrég
kert ölén a száz szirom,
ám a nyár csak tűnő emlék,
szél söpör a pázsiton.

Díszes ingét földre dobta,
némán áll az agg platán,
dér pereg már völgyre, dombra,
s nincs levél az almafán.

(2012. augusztus 22.) 

Read more: internet

 

 

Mire felneveled a gyerekeidet, megtanulod, mivel tartozol szüleidnek.Miguel Tirado Zarco

 

 

 

Háborúban az embert a kard, békében a fényűzés sebzi meg. 
Azért egyél, hogy élj, és ne azért élj, hogy egyél! 
Gyakran a nagy tolvajok büntetik meg a kisebbeket. 
Óvakodj attól, hogy mások bajából örömöd támadjon. 
Erkölcseiddel tündökölj, s ne a vagyonoddal. 
Amit te magad nem tudsz elviselni, arra ne adj parancsot másoknak. 
A hallgatást ritkán, a beszédet gyakran megbánjuk.

 

 

 

Kányádi Sándor: Őszvégi játék

kopár
határ
zörgő
erdő
rojtos
bojtos
ide-
oda
lengő
felhő
síró
rívó
dúló
fúló
morgolódó
rideg
szél
fejre
kucsmát
lábra
csizmát
hátra
bundát
ágyba
dunyhát
jön a
jön a
jön a
hideg tél 

 

 

Tulipán

 

Juhászné Bérces Anikó

Virágágyás nyoszolyán 
Bimbózik a tulipán. 
Szirmát bontja hajnalra, 
S rámosolyog a Napra. 

Tündököl a tűzpiros, 
Szerelmesnek nyílik most. 
Feje kehely, - illatos, 
Zöld levele harmatos. 

Irigyli őt a sárga, 
Neki nincsen barátja. 
Méhecskéket hívogat, 
S kitárja a szirmokat. 

Szelíd a szép hófehér, 
Ő a boldogságnak él. 
Virít vele sok társa, 
Menyasszonyok csokrába. 

Fodros szirmú, és tarka 
Hajladozva akarja, 
Szeretetet vigyen ma, 
Anyák napi csokorba.

 

Ha majd egykor egy igazán
Hűn szerető szívre vágyol,
S keresed, de nem mutatja
Sem a közel, sem a távol:

Akkor emlékezz rám! s jőjj el
Ahová engem temettek,
S hallgasd ott, mit suttog a fű:
Szerettelek, szerettelek.

Vajda János

 

 

"Amikor megjelenik a lehetőség, más formában kínálkozik fel és más irányból jön, mint ahonnan várjuk. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik."

(Napoleon Hill) 

 

"A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé."

(Kurt Tepperwein) 

 

 

"Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől."(James Kurtz)

 

 

"Ha segíteni már nincs mód a bajon, Adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami megesett, A régi bajhoz újat keresett."(William Shakespeare) 

 

 

Kányádi Sándor: Novemberi verselő

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud November,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák s a varjak.

 

 

Tudod

egy napon majd

mindent megbocsát az ember.

(Csak épp

semmit el nem felejt.)

- És ezen a napon

az ember megöregszik.

S egy napon majd

megtudja az ember

hogy mindenki közelebb áll a másikhoz

mint hozzá bárki is.

És ezen a napon

megérti hogy magányos.

- És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is

amikor az ember már képes

a dolgoknak pontosan akkora

fontosságot tulajdonítani

amekkorát valójában megérnek.

S akkor a dolgokat

mellékes mozdulattal

- anélkül hogy meghasadna a szíve -

leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp

körülbelül vége is a világnak.

Simonyi Imre: Tavasz, melybe beleőszültél

 

 

"Ha barát kell, 

a legjobb barátod leszek 
Ha magányra vágysz, 
én a csönded leszek, 
mert emberre vágysz 
ki szeret, ki elfogad, 
s kit igaznak látsz"  

"Ne nevezd magad szegénynek azért, mert valamelyik álmod nem vált valóra;igazából csak azok szegények, akik soha semmiről nem álmodtak."(Marie von Ebner-Eschenbach) 

 

Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

Wass Albert

 

 

 

 

Tóth János

Már vége a nyárnak

Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon

 

Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága

 Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat. 

Petőfi Sándor: A költészet

Oh szent költészet, mint le vagy alázva,
Miként tiporják méltóságodat
Az ostobák, s ép akkor, amidőn
Törekszenek, hogy fölemeljenek.
Azt hirdetik föl nem kent papjaid,
Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy,
Nagyúri, díszes, tündöklő terem,
Hová csupán csak fénymázas cipőkben
Lehet bejárni illedelmesen.
Hallgassatok, ti ál, hamis proféták,
Hallgassatok, egy szótok sem igaz.
A költészet nem társalgó-terem,
Hová fecsegni jár a cifra nép,
A társaság szemenszedett paréja;
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

FÉSŰS ÉVA: A LÉNYEG 

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény,
moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban 

Aranyosi Ervin:Szívedből szólj... Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt,  Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,  Segítsd fel azt, ki előtted lent hever,  Ápold a lelkét, mert többet érdemel.  Ha megbántanak, - porold le lelkedet!  Ne őrízgesd a vélt sérelmeket. Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.  (Szótüskék szúrják az érző lelkeket.)  Ha így teszel, lelked is felderül,  A békesség madara a válladra ül.  Szívedet boldog nyugalom járja át,  És ezt az érzést másoknak add tovább!

József Attila: Kopogtatás nélkül

 

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

 

 

 

 

 

 

 

Rhonda Byrne

Akik megélik az élet csodáját, csupán egyetlen ponton különböznek azoktól, akik nem: a szokásaikban. A vonzás törvényének használata életformájukká vált, így bárhová is mennek, bármihez is nyúlnak, csoda terem. Ők azok, akik folyamatosan - és nem csupán kivételes esetekben - támaszkodnak a bennük levő erőre.

 

 

 

 

 

"Az első csésze tea megnedvesíti az ajkaimet és a torkomat,
A második csésze megtöri a magányomat,
A harmadik csésze átjárja sivár zsigereimet,
A negyedik csésze fokozza a verejtékezést, hogy pólusaimon keresztül eltávozzon az élet minden mérge,
Az ötödik csésze után megtisztulok,
A hatodik csésze a halhatatlanok birodalmába hívogat.
A hetedik csésze - óh, de már nem bírok többet!
Már csak a ruhám ujját lengető hűvös szél fuvallatát érzem.
Hol van a "Boldogok szigete"?
Engedjetek, hogy ez az édes szél elsodorjon odáig !"

/Tang kínai költő tollából/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hárs László: Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.

Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva." 

 

***

 

Kamarás Klára
Őszi illúziók


Őszvan megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.


Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet, hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.


A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utána kapnál, több a semminél...
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd! 

 

***

 

 

Horváth Attila

A csönd éve

 

Hűvös volt ez a nap, és az újságok szerint
Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint
Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt
Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed
S az a páncél, ami óv, földre hullik, lehet
Ne beszélj, dal sem kell, már a zenék sem azok
Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt.

 

 

 

 

***

 

Aranyosi Ervin

Szeretem azt

Szeretem azt, ki máshogy él,
különleges vagy renitens,
kicsit lökött, kicsit bohém,
nagy szájú, harsány, érdekes.

Szeretem azt, ki nyíltszívű,
tudja a tutit, s mondja is.
A nagyszájút, a kishitűt,
olyat, ki más istenben hisz.

Szeretem azt, ki gyönyörű,
s ki csúnya - nem tökéletes.
Szeretem azt, ki alacsony,
s ki nagydarab vagy "méretes".

Szeretem azt, ki pici még,
kinek az élet új dolog.
És azt, ki túl van rajta rég,
mert Ők már voltak boldogok.

Szeretem azt, ha valaki más,
ha érdekes, titokzatos.
Lelkében hordja a tudást,
s nem adja ki, mert óvatos.

Szeretem azt, ki egyedi,
s kilóg Ő minden sorból már.
Szeretem azt, ki engedi,
hogy én legyek a jó tanár.

Szeretem azt, ki gyáva még,
s biztatni kell, hogy jobb legyen,
s azt is, ki bátran közbelép,
hogy igazságot Ő tegyen.

Szeretek esendőt, szegényt,
kinek a szíve hallgatag,
és harcosat, igen keményt,
ki előtt gát sosem marad.

Szeretem mind, mert fontosak,
színesítik az életet,
alakítják a sorsomat:
ha kell, mikor, milyen legyek?

2012. augusztus 21.

 

***

 

Árvai János: Itt az ősz 

Elmúlt a nyár
Itt az ősz
Kampós bottal
Jár a csősz.
Mert az ősznek
Párja nincs,
Amit csak hoz
Csupa kincs.

A kék szilva
Rád nevet
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Óh, mi jó
Hozzá kenyér
Friss dió.

Ott törik a tengerit
Krumplit szednek
Nézd emitt
A présházban
Must csurog
S forrnak már
Az új borok.

Sárgulnak a levelek
Aztán mind-mind
Lepereg
Sivár, kopár
A határ
Fecske, gólya
Messze jár.

Fátyol fedi
Az eget
Az eső is
Megered
Nincs már derű
Csak ború
S minden olyan
Szomorú. 

 

***

Gróf Teleki Sándor 1847. szeptemberétől másfél hónapra kölcsönadta Petőfi Sándornak koltói kastélyát, hogy Petőfi Szendrey Juliannával itt tölthesse mézesheteit. Itt írta a költő a "Szeptember végén"-t, és még 27 másik versét.

 

 

 

 

Petőfi Sándor 

SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)

 

 

 

 

***

***

***

***

***

***

***

***

***

***

***

***

***

***

 

***

***

***

***

***

 

***

***

 

***

***

 

 

Oldal: Szep idezetek,versek...
wonderfulphotos - © 2008 - 2024 - wonderfulphotos.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat