Bernát János: Két kicsiny virág

Földünknek legsarkán jeges vihar tombol, 
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol. 
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág, 
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ. 
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét, 
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét. 
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél, 
de a két kicsiny virág túlélést remél. 
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli, 
de virág a virágnak kezét nem engedi. 
A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak, 
de a két apróságnak semmit sem árthatnak. 
Szomjazó testük, ha mást már nem tehet, 
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet. 
A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek, 
de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek. 
Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad, 
de a virágok kis szíve egymásért megszakad. 
Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri, 
De virág a párját, ily vakon is megleli. 
S ha köröttük végül romba dől a világ, 
Akkor is megmarad együtt a két virág.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

(Ady Endre)

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

(William Shakespeare)

Goethe

A kedves közelléte

 Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

 Téged látlak, ha szél porozza távol

az útakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

 Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben ha néma csend borúl rám,

téged köszönt.

 Lelkünk egymástól bármi messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Ó, jössz-e már!

 (Szabó Lőrinc fordítása)

Oldal: Szerelmes versek, kepek
wonderfulphotos - © 2008 - 2024 - wonderfulphotos.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat