Szépség és koldus
Előkelő csillag, idegen világban,
Meg kell tanulnod hinni a csodákban,
Szigorú etikett köti meg életed,
Még senkié sem jégbezárt kőszíved.
Homályos vándor, idegen világban,
Meg kell tanulnod hinni a csodákban,
Kolduló szegénység köti meg életed,
Még senkié sem jégbezárt kőszíved.
Büszke csillag, fényed lassan kihuny,
Az üres szív fájdalma sosem csitul,
Aranykalitkában nem élet az élet,
Ha nem éri szeretet, meghal a lélek.
Keserű vándor, világod homályba borul,
A sértett szív sokáig görcsbe szorul,
Éjsötét utakon nem élet az élet,
Világosság nélkül elsorvad a lélek.
Teli van a világ kutató árnyakkal,
Próbálnak repülni eltörött szárnyakkal,
Céltalan életükre nem találnak választ,
Talán csak egy messzi, látatlan világban.
Hervadó virág lép ki a hintóból,
Mint egy falfehér alak a sírboltból,
Halovány szoknyáját gyenge szél lebbenti,
Reá egy haló fa levelét pergeti.
Sorvadó alak pihen egy pad tövében,
Bíborszín rózsák nyugszanak ölében,
Szólni nem szól, tanítja az élet,
Rég nem reméli, hogy szólnak hozzá szépet.
A hamvadó táj régmúlt díszeit szórja,
Az igazi tavaszt semmi vissza nem hozza,
Halotti csöndben hogy születhet élet?
Egymást közel ekkor nem hozhat a végzet.
Halad a leány a park kopott útján,
Elmereng szürke, semmitmondó múltján,
Hirtelen meglátja a kuporgó alakot,
S a nagy kalap alól reátekintő arcot.
Örökérvényűként ég bele szívébe,
Az ifjú koldus sötét tekintete,
Olvasni lehet onnan nyomorult életét,
S megpillantani ott lobbanó szerelmét.
A leány csak néz remegő ajakkal,
A világért se tudna most bánni a szavakkal,
Az ifjú feláll, nézi a gyönge árnyat,
Kire már régtől az enyészet támadt.
S úgy szeretné forrón, örökké ölelni,
Megmaradt erejét a lányba lehelni,
Úgy szeretné űzni el az enyészet szellemét,
S el nem engedni meglelt szerelmét.
Hervadó virág! Mi lesz most teveled?
Már későn lelted meg éltető vizedet!
Körbe bolyongó árny! A sors tovább tanít?
Válnod kell a fénytől, mert különben megvakít!
A koldus kezében tart egy vörös rózsát,
A lánynak ezt, s ezzel szívét adja át,
Cserébe övé egy olyan pillantás,
Mit nem kapott még senki, s nem kap soha más.
Süvít egyre a szél, érkezik a hintó,
Belemar a szívbe az Elválás Kígyó,
Utoljára néznek most egymás szemébe,
Aztán visszalépnek a sanyarű életbe.
Halad a hintó, szokásos útján,
Repíti haza bánatos gazdáját,
Szépséges leány, nem hittél a csodákban,
Az Ő arcát látod majd sírig a rózsában.
Áll a koldus a hűvös szélben,
Szeme még mindig a messzeségbe réved,
Látja még az arcot, homály nem fedi még,
Az egyetlen, ami míg él, fényesen ég.
Szépség és koldus! A boldogság mivé lett?
Példátok erősíti sok ezer más lélek!
Ki tanít meg titeket hinni a csodákban?
Ki segít megélni e gonosz világban?
Mert teli van a világ kutató árnyakkal,
Próbálnak repülni eltörött szárnyakkal,
Céltalan életükre találhatnak választ,
Ha meg tudnak tanulni hinni a csodákb
Áprily Lajos
Kérés az öregséghez
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben
a ,,Készen vagy?"-ra ezt felelni:
Készen.
A gyerekek, a gyerekek…
boldogan várják a telet.
Fenyőfát díszít sok szeretet.
Kapnak majd játékot, meredek,
drága, szép hóbundás hegyeket.
Az erdőn nincs virág,
madárka sem kiált,
de én, bús remete,
mégis hívlak ide
és úgy vágyom reád,
mint egy szegény diák.
A nyugalom, a csendes hely, a nyájas mező, a derült ég, a források mormolása, a lélek nyugodtsága igen nagy befolyással van arra, hogy még a legmeddőbb múzsák is termékennyé legyenek, s szülötteik bámulattal és elragadtatással töltsék el a világot.
Miguel de Cervantes
Aki nem tud elszántan megragadni valamit, az gyakran megy el üres kézzel, s vallom, hogy az istenek a halandónak csak egyszer nyújtanak nagy lehetőséget!
Lion Feuchtwanger
Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyűg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Ő. Létezik ilyen reggel.
Csitari - Hock Tamas
Minden élethelyzetre érvényes recept nincs. Nap mint nap előfordul, hogy mások kihoznak a sodrunkból, zavarba jövünk, csalódást okoznak vagy éppen örömet szereznek nekünk. Senki nem tud mindig minden helyzetet tökéletesen megoldani.
Andrew Matthews
Kevés óra adatik életünkben, mikor a test elégedett, a szem gyönyörködik, a szív könnyű és szinte kongóan üres, és egy pillanat alatt csordultig telik.
Sidonie - Gabrielle Colette
Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú "miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna" listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna!
Andrew Matthews
Reggel mindig naivnak érezzük az alkonyat kételyeit.
Leonyid Leonov
" A múlt nem fontos egyesek szerint... De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz!"
Losvig Sara
"Születni és meghalni lehet egy nap alatt - de élni nem. /Karinthy/"
„Ami fél, azt ne fogadd, egészet akarj, és egészet adj!" /Ady Endre/
"A ravasz beszéd s a tettetett külső ritkán párosul az emberséggel." /Konfuciusz/
„Mindenben van valami szép, csak nem mindenki látja." /Konfuciusz/
"Akinek nyerő kártyái vannak, mindig tisztességesen játszik." /Oscar Wilde/
„A kis dolgok nagy helyet foglalnak el az életünkben." /France/
„Vannak, akik kénytelenek néha józanra inni magukat." /Inge Houmann/
„El kell pusztítanod az indulatot, ha boldogan akarsz élni." /Gautama/
"A művészet a kimondhatatlan tolmácsa." /Goethe/
„Mélységes mély a múltnak kútja." /Thomas Mann/
"Ahol nincs te, ott nincs én se." /Ingmar Bergman/
„Tanulj a tegnapból, élj a mának, és reménykedj a holnapban!" /Albert Einstein/
"Azért van két fülünk és egy szánk, hogy többet hallgassunk, mint beszéljünk". /Diogenész/
"Aki mindig azt teszi amit akar, az ritkán teszi azt, amit kell." /Fénelon/
"Az ezer mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik." /Vivekánanda//
"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs." /Vivekánanda/
„Nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse." /Dalai Láma/
"Ha két ember mindig ugyanazt mondja, az egyik felesleges." /A. Oakwood/
"A nevetés félelmetesebb fegyver, mint a kard." /Lina Wertmüller /
"Legyen erőd lent hagyni, amit nincs erőd följebb emelni." /Fodor Ákos/
"A vadvirágot nem érdekli, hol nő." /Dolly Parton/
"Nem keresnél engem, ha nem találtál volna már meg." /Pascal/
"Mindig az győz, aki meg tud semmisülni az ölelésben." /Hamvas Béla/
"Az, aki sosem kóstolt keserűt, nem is érdemel édeset." /Horatius/
"Az ember nem szeretheti se azt, akitől fél, se azt, aki tőle fél." /Cicero/
„Az emlékezés rokona az igazságnak, de nem ikertestvére." /Barbara Kingsolver/
KI NEM ÖREGSZIK MEG ????
1. Aki nem fél az öregségtõl.
2. Aki nem akar mindenáron fiatal maradni.
3. Aki megõrzi kedélyét és jó humorát.
4. Aki sohase adja át magát a "jól megérdemelt nyugalomnak",
hanem gondoskodik arról, hogy a kor legvégsõ határáig legyen valami elfoglaltsága.
5. Aki a kor haladtával a legnagyobb mértékben ápolja lelkét és legkisebb mértékben kendõzi arcát.
6. Aki felfedezi, hogy az élet akkor is érdemes, amikor már a küzdelmen túl, mint nézõk szemlélhetjük.
7. Aki szoros kapcsolatot talál a természettel, mely megtanítja arra, hogy nincs elmúlás, csupán megújulás.
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
Írta: Józsa Márta
Csilingelő tél
Hóharmatos köpenyében
megérkezett Tél uram;
az Ősz, akit elkergetett,
ki tudja, már hol rohan.
Ezüstflittert szórogat szét
fehérkesztyűs nagy keze,
s jégcsapokat formál aztán
mesterien belőle.
Jégvirágok nyiladoznak
ablakunkon hetekig;
az éhező verebeket
jó gyerekek etetik.
Hallgasd csak, hogy csilingel
sok fehérlámpás éjszakán,
versenyezve hópelyhekkel
a telet vivő ezüst szán.
A madaraknak keservesebb a sorsuk, mint a miénk - gondolta -, kivéve a ragadozó madarakat és a nagy, erős testűeket. Minek alkotott a természet ilyen kényes, szép, törékeny kis madarakat, mint például a tengeri fecske, ha az óceán olyan kegyetlenül viselkedik néha? Hiszen gyönyörű víz az óceán, kedves és szép. De komisz és irgalmatlan is tud lenni, s olyan váratlanul, hogy ezek a röpködő, halászó, vadászó, le-lebukó madárkák bánatos kis hangjukkal nagyon gyöngék, nagyon törékenyek a tengerre.
" A szerencse titka az, hogy örömünket leljük kezünk munkájában. Az istenek és az emberek azt fogadják el szívesen, aki önmagán segít. Előtte minden ajtó kitárul, minden nyelv őt köszönti, őt koronázza minden dicsőség, minden szem vágyakozva tekint rá. Szeretetünk elébe megy és átöleli őt, mert neki nincs rá szüksége. Aggályoskodva és bocsánatkérően simogatjuk és ünnepeljük őt, mert nem tért le a maga-választotta útról, mert a rosszallásukat semmibe vette. / R.W. Emerson /
Barátod az, ki akkor jön, ha kell,
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.
Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát "jaj" szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő'.
Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.
Ki megért téged és ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.
Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.
Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár...
Én bizony mindennek csak a pozitív oldalát nézem - lehet, hogy általában az a kevesebb, de az a hasznosabb, az előrébb vivő. Aki pedig ennek ellenére továbbra is sápítozik, örökké elégedetlenkedik, az tegye csak nyugodtan, ha az jó neki. Csak hát az a baj, hogy az ilyen ember a környezetét is pusztítja, gyilkolja.
Az ember nem ősz hajával ír, hanem az eszével, amely pedig az esztendőkkel érettebbé szokott válni.
Miguel de Cervantes
A nagy szavak nem érnek semmit,Elszállnak, mint az őszi szél De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,Elkíséri az embert, amíg él.
József Attila
BABILONI BÖLCSESSÉG
Ha céljaidat alacsonyabbra tűzöd, az igazság útjáról letérsz.
Ha bölcs vagy, a szerényebb utat választod, hallgatsz és óvatosan beszélsz. Ha
szádat kinyitod, az emberek tekintsék úgy, mintha valaki kincseskamráját nyitja ki;
sértés és káromlás legyen számodra idegen; kihívó szót ne mondj, hazugságot soha;
aki fecseg, azt megvetik.
Adj enni kenyeret, inni bort annak, aki alamizsnát kér, öltöztesd fel, aki szükséget
szenved, és aki szegény, azt ne vesd meg, Istened szívét öröm fogja elárasztani, és
megjutalmaz.
Ha ígértél, adj; akit felbátorítottál, azon segíts.
Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándormaradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? (...) Ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.